Semmiségek
Nem akarok már belemenni, hogy mennyit tud változni a világ egy év alatt, mert folyamatosan erről írok, de tényleg így van. Igazából egy-két hónap alatt is. Erre akkor jövök rá, ha egy-egy nagyon hosszú ideig járó betegnek lejár a kezelése (pl. 28 alkalom), és eszembe jut, milyen votlam akkor, amikor először jött. Végülis addig jó, amíg van fejlődés, (és amennyiben ez előrefelé történik).
Mostanában nagyon ráálltam arra, hogy csak a jelennel foglalkozom, és nagyon rámegyek a lelki dolgokra, mert egyszerűen úgy érzem, többet kellene adnom, mint amennyi bennem van. Ezért is jelent meg az oldalon egy új menüpont, ahová már készülnek a bejegyzések, csak ülök még rajtuk egy picit, mert nem lehet mindent egyszerre.
Igyekszem az élet minden területét leegyszerűsíteni, újra listákkal szeretném megváltani a világot, és nem kell félteni sem, mert találtam magamnak új célokat, amik pont elég ijesztőek ahhoz, hogy érdemes legyen őket elérni.
Kieszeltem közben azt is, hogy minden egyes nap a lakás egy picike részét teszem teljesen rendbe, így hátha fenn tudok tartani egy nagyjából elfogadható mértékű rendet, ha esetleg váratlanul vendég ugrana fel, vagy szimplán csak nem akarjuk a szabadnapjainkat takarítással tölteni. Eddig úgy tűnik, bevált, most épp a frissen kitakarított ebédlőből írok, tegnap a kisszoba volt az áldozatom, és egészen nagy rend maradt ott is.
Életben tudom tartani amúgy a virágokat is (szám szerint 19 van belőlük jelenleg), bár a hortenzia látott már jobb napokat is, meg harangvirág is, lehet meg kell majd tőlük válnom. Szóval na, hivatalosan is felnőtt lettem, már nem nyírom ki a virágokat.
És, ha már a felnőttségnél tartunk: begyújtottam a sütőt! Ugyan január végétől lakunk itt, a konyhában a gázsütővel a kapcsolatom eddig annyiban merült ki, hogy kinyitottam, sóhajtottam egyet, és "majd holnap" felkiáltással vissza is zártam. Most viszont már baconös krumplirózsák sorakoznak a pulton, mert rájöttem, hogy mégsem félek tőle.
Úgyhogy talán mások az én koromban már családot alapítanak, vagy nagyvárosba költöznek és karriert építenek, esetleg megmentik a világot, én pedig növényeket tartok életben egy kisvárosban, és veterán sütővel harcolok.
(És amúgy ez meglepő mértékben boldoggá is tesz.)