Helyzetjelentés
Közben volt másik komoly stresszforrás is az életemben, ami 120-130-as pulzust eredményezett nem egyszer, és remegett a kezem az idegességtől, de arra is született már megoldás és hamarosan életbe lép, így nagyjából egyszerre csökken az életem stresszfaktora, én pedig kezdhetek regenerálódni. Valahol szerda estefelé értem el az abszolút mélypontomat, ahol teljesen elfogyott minden erőm, és világossá vált számomra, hogy idáig nem szabat eljutni a jövőben, és vannak dolgok, amikben változtatnom kell. Ezekről majd írok részletesen a későbbiekben, egyelőre elvagyok a kis céljaimmal a mindfulness oldalon. Értelemszerűen ez a hét nem a célok megvalósításáról szólt, és a céljaim automatikusan érvényesek a következő hétre is. Idegességem mértékét már a szervezetem sem bírta elviselni, így a mindenféle allergián kívül begyulladt a héten a vállam is, úgyhogy azt hiszem, az előttem álló néhány nap abszolút a regenerálódásról kell, hogy szóljon.
Ami még megemlítendő dolog, az a kutya projekt aktuális állása: egy picivel már közelebb lendültünk a semmitől a valami felé, de gyakorlatilag még mindig semmi konkrét. A gyepmesternél telefonon keresztül elértem annyit, hogy gazdissá nyilvánították a kutyát, ami annyit jelent, hogy amíg nem megyünk el megnézni, addig nem viheti el más. De egyrészt ez majd akkor lesz tuti, ha látjuk őt élőben, másrészt nem repesett az örömtől, hogy lakásba visszük a kutyát. Nem ítélem el, a hangom alapján szerintem egy életképtelen nyafka lánynak hisz, aki a "juuj kutyus, nekem KELL egy kutyus, mert olyan cuki" életszakaszban van, de majd élőben meggyőzöm. Egy állatvédő ismerősünk már jelezte, hogy garantáltan jó helye lesz nálunk a kutyusnak, ne aggódjanak, de majd elmondom, hogy semmivel nem lenne jobb, ha kertbe vinném, ahonnan aztán az életben nem vinném sétálni és az egész napot fekve töltené, mert nem foglalkoznék vele, de verném a mellemet, hogy mennyire nagyon jó kutyartató vagyok, mert kertben tartom. Nálunk Bizsu napi három-négy órát sétál, ebből egy sétánál futni/labdázni is szokott, plusz itthon játszunk vele. Fix napirendje van, amire támaszkodhat, mert tudja, hogy ha a világ összedől is, ő hétkor, fél tízkor, négykor és nyolckor sétál. Ehhez jön még a hétvégi esetleges városjárás, kirándulás, vagy telekre járás, telken alvás, amikor pedig egész álló nap mozog. Állítom, hogy többet mozog némelyik kertben élő kutyánál. Nálunk az új kutyus pont azért lenne, hogy vigyük őt mindenfelé: erdőbe, telekre, kirándulni, Bizsuval játszani, tóra, utazni. Egyszóval tényleg mindenhová, a társunk lesz. Jó helye lesz.
Az ágya már úton van, ma rendeltem speckó féreghajtót, amit kifejezetten gyepis/kóbor kutyusoknál használnak és anno Bibunál is bevált, bolhanyakörvet és pórázt. Holnap Z.-vel veszünk neki hámot, párnát, plédet, és játékokat. Már csak meg kell találnom a tökéletes tápot, és készen is leszünk. Hétfőn megyünk megnézni, és ha minden jól megy, még akkor is napokat kell majd várni, mire elhozhatjuk, úgyhogy reméljük a legjobbakat. Igazából most már így, hogy minden meglesz, gyakorlatilag kutya nélkül úgysem fogjuk lezárni ezt a projektet, ha nem őt, akkor majd valaki mást hozunk el. De azért remélem, hogy a kiszemeltünk lesz az, mert eléggé beleéltük magunkat.