Kutya projekt - a következő állomás
Pénteken hivatalosan is bővül az állatsereg!
Utaztunk ma elég sokat, hogy megnézzük a kiszemeltünket, és bennünk volt kicsit a para, hogy már annyira megterveztünk mindent, annyira beleéltük magunkat, mi van, ha nem ilyen kutyára számítunk, és ő sem ránk?
A kennelhez közeledve igazából már alapjában megrengett minden, mert sokkal nagyobb kutyus, mint amilyennek a képen tűnik. Azonban sokkal kedvesebb is, és van benne valami, amivel magához láncolt minket. Z.-vel beszéltünk róla, nem tudjuk megmondani, de ő az. Nem baj, hogy mekkora, majd veszünk nagyobb ágyat neki, bár még a mostanin is békésen fog szunyókálni, csak nagyon nyújtózkodni nem tud rajta. Kihozhattuk őt egy kicsit a fűre is, ahol volt nagy hempergés és boldogság, aztán egyszerűen csak mellém bújt és úgy hasalt a fűben, ami pont elég volt nekünk. Láttuk, hogy ő is benne van abban, hogy velünk legyen.
Igazából nekünk nem kistermetű kutyára van szükségünk, mert sokat szeretnénk vele menni, túrázni, utazni, úszni, és bírnia kell a tempót. Bizsuval is szeretném, hogy jóban legyen, a kutya szagát már érezte rajtam, és tetszett neki, ez jó jel, de júniusnál hamarabb nem hiszem, hogy elkezdem majd az összeszoktatásukat.
Szóval, már minden készen van. Érkeznek a csomagok, telnek a napok, és remélem ő is tudja, hogy valami készülődik. Valójában, már csak hármat kell aludnia a kenneljében, és utána mindent megteszünk, hogy a tőlünk telhető legboldogabb életet biztosítsuk neki.