Áprilisban történt
April 30, 2018 at 7:32 am
Azt hiszem hitelemet veszteném, ha ismételten rácsodálkoznék, milyen gyorsan elment egy hónap, és már megint egy következő küszöbén állunk.
Az új hónap mindig egyfajta örömmel tölt el, bár nem tudom miért generált ebből az agyam örömforrást, de a lényeg, hogy minden hónapban új háttérképre vadászok, és ezt élvezni szoktam.
De, mielőtt belemennék itt a terjengős májusvárásba, gyorsan nézzük át, mi minden történt áprilisban:
- anyukámat megműtötték, bár volt nehezítő tényező, de teljesen rendben van, lábadozással töltötte a hónapot
- örökbe fogadtuk Limot, aki amilyen boldog, legalább annyira szemtelen is, így intenzív neveléssel telnek a napjaink, de imádjuk (és itt jöttem rá, hogy egy kutyát fél-egy év alatt tökéletesre be lehet nevelni, ellenben egy gyereket éveken keresztül így, vagy még jobban kell fogni, terelgetni, én pedig már három hét után fárasztónak érzem ezt az egészet)
- munkahelyemen kis átszervezés történt, ezáltal az ambuláns világban merülök el még jobban, és bár csak két hetet tapasztaltam meg, éreztem, hogy végre a stagnálás után újra fejlődni kezdtem (nőtt a betegszámom, ebből kifolyólag több olyan esettel találkoztam, amire az eddigi "rutin" kevés volt, és ugye ilyenkor tud fejlődni az ember)
- talán a kutya teszi, talán a hónapok óta tartó együttlakás, de Z.-vel valahogy mélyebb lett a kapcsolatom, és ilyesmit az eddigiekben még nem tapasztaltam meg, ezért ezt most olyan jó átélni, és mindig észrevenni, hogy még mindig tud mélyülni a kettőnk közötti kötelék
- átalakultak a napi rutinjaink is, én beáltam az ötórás kelésre, amit a buksim sajnálattal és daccal vett tudomásul, szóval mondjuk úgy, hogy még egyelőre birkózom ezzel a dologgal, és sokszor csak a séta második felében érzem, hogy kezdek ébredezni
- rengeteg csodás pillanatban volt részem és szerencsésnek érzem magam, hogy negyed óra sétával gyönyörű helyekre érek, megcsodálhatom hajnalban a természet ébredezését, naplementében nézhetem a legelő őzikéket, vagy éppen a délutáni melegben szomjukat oltó madarakat. És közben akkora csend van és nyugalom, hogy érzem, a belsőm életre kel végre
- volt árnyoldala is ennek a hónapnak, amit mi sem mutat jobban, mint a tény, hogy múlt hét szerdától táppénzen vagyok, amolyan kimerültség/vírusfertőzés kombinációval. Ha valami, akkor ez rádöbbentett, hogy vátoztatnom kell, ami érdekében lépéseket is tettem, majd erről a későbbiekben bővebben is írok.
- volt bőven, ami ebben a hónapban próbára tett engem, minket, de úgy gondolom tapasztaltabban, kicsit jobban felnőve, és összekovácsolódva jöttünk ki belőle, úgyhogy alapvetően ez egy igenjó hónap volt