Júniusban történt
A június boldogságban és nyugalomban telt, szerettem ezt a hónapot. Legalábbis, ha most visszagondolok rá, akkor ez jut eszembe. Voltak természetesen olyan napok, amikor eloszlani látszott ez a nyugalomfelhő körülöttem, de kinek az életében ne lennének ilyenek? Sikerült úgyahogy megtartani a helyzetemet, és aztán újraalkotni, amikor kikapcsolódtam.
Mi történt júniusban?
- szerveztünk az egyetemi barátnőimmel telekbulit
- megvettük Z.-vel álmaink akciókameráját (ami azóta is napi szinten használatban van, annyi mindent szeretnénk megörökíteni)
- átrendeztük két lépcsőben a kuckónk használaton kívüli szobáját: először egy kényelmes tv szoba lett belőle, utána pedig - egy íróasztal beszerzését követően - praktikus "dolgozó", azóta is minden egyes reggel itt szépítgetem a blogot, délutánonként pedig máris több kedvem van leülni tervezni vagy tanulni
- kirándultunk Tarcalra (hagyomány nálunk, hogy évente felsétálunk a szoborhoz), illetve voltunk Jósvafőn, ahol ismét megnéztük a tengerszemet
- a telefonomban visszapörgetve a képeket fontos megemlíteni azt is, hogy álomszép naplementék és felhők voltak a hónapban, mert közel a negyede a képeknek ilyen témájú :D
- festettem, írtam, rajzoltam sokat, mindig találtam valamilyen módot a feltöltődésre
- Z.-vel bambusz fogkefére váltottunk, és majd négyhavonta kapjuk automatikusan az újat
- gyakran jártam biciklivel munkába - és gyakran el is áztam, de rájöttem, hogy imádom a nyári zivatarokat
- végre sikerült összehozni egy családi ünneplést a kedvenc éttermünkben - olyan apróság ez, ami eddig sosem akart összejönni
Ilyesmikkel van tele az egész gép, tényleg csak a nagyon nyers próbálkozások, de szeretek ilyenekkel szórakozni. Az alábbiakban a dzsungellé vált hétvégi telket láthatjátok, egy roppant drámai limonádé-futással a végén.
Mi nem történt júniusban?
Szabi. És júliusban sem fog sajnos, mert nem tudom kivenni. Augusztusban kilátásban van egy hét egyébként, remélem összejön. Kalandos így a nyár, mert Z.-nek ez a legtömöttebb szezon, így ő csak vasárnap van itthon, illetve néha hétköznap délután (heti egyszer). Úgyhogy nekünk a közös nyár egy kedd délután és egy vasárnap, és megpróbálunk ebbe mindent belesűríteni. Nem feltétlen így képzeltem, de ez nem olyan dolog, amin változtatni tudnék.
Büszke vagyok magamra, amiért az esetek többségében hajnali ötkor keltem fel, levittem a kutyát, és háromnegyed hattól fél hétig az életem javításán dolgoztam. Felfedeztem a trello alkalmazást, amelyben táblák létrehozásával tudja az ember irányítása alatt tartani az életét - vagy legalábbis az általa kontrollálható dolgokat -, kitaláltam számos új dolgot a blogra, amivel új szerelemmé vált az egész oldal, és igyekeztem az életemet is kicsit felpörgetni.
Határozottan jót tett az életmódváltás is, még akkor is, ha legtöbbször csak az agyamra megy az a honlap, és nyűg számolgatni a kalóriákat, meg előre megtervezni. Számtalanszor volt olyan, hogy egy finom ételt kikészítettem, majd lemértem, és vissza kellett pakolni, mert sehogy sem sikerült beleszorítani a napi keretek közé. Ilyenkor egy duzzogó óvodást bármikor lekörözök, olyan morcos leszek egy kis ideig. De ott van az is, hogy a múlt heti időjárás, hidegfront, eső, pára olyan fulladásokat okozott, hogy még így is határeset volt az átvészelésük, és tudom, hogy ha elengedtem volna a diétát, akkor számomra az a néhány nap pusztulás lett volna, amikor éjszakákat virrasztok át, és mentálisan megint a padlóra kerülök a kimerültségtől. Most pedig nem mondom, hogy nem volt kellemetlen, de abszolút bírható volt. Ezért pedig megéri néha duzzogni, hogy valamit nem ehetek meg, amire amúgy nem is lenne szükségem, mert bőven van bennem annyi kaja, hogy életben maradjak, de megkívántam, és szórakozni azzal, hogy mielőtt eszem, nyúlok a telefonért és megyek a mérleghez.
Mit szeretnék júliusban?
Felfedezni az élet azon oldalát, amikor nem a számítógép/telefon/tv előtt ülök. Meg szeretném tanulni normálisan használni ezeket a dolgokat és rájönni, mivel töltöttem én régen az életemet, amikor még ezek nem voltak. A gépet pontosan ezért csak reggelente fogom használni, ha blogra van írnivalóm, vagy a trelloban szeretnék valamit tervezni. Ha ezek közül semmi, akkor nem kapcsolom be. A telefonról letöröltem minden közösségi alkalmazást, amiből a legfájóbb pont Limonádé instagram oldala lesz, amit ebben a hónapban csak Z. fog szerkesztgetni. De azt hiszem, túléljük. :D Nem lesznek netflix előtt, zombiként átbambult délutánok "fáradt vagyok, megérdemlem" címszóval. Nem lesz munka közben, ha van szabad tíz percem, facebook pörgetés sem, és esténként is telefon és tv-mentes elalvásaim lesznek. Kivéve, ha Z. akar tévét nézni este, vagy játszani, de azokon eddig is bealudtam hétköznap estéken, úgyhogy nem számítanak.
Mostanában ugyanis valami miatt rákattant az agyam arra, hogy nézelődtem, más ember mit ért el annyi idős korára, mint én, és ez rendkívül deprimáló volt számomra. Egyrészről tudtam, hogy felesleges ezt nézegetnem, hasonlítgatnom, mert semmivel nem leszek előrébb és nincs két egyforma élet, egyforma ambíciókkal, mégis ott rostokoltam egy-egy profilon, rendkívül kicsinek, butának és bénának érezve magam. Úgyhogy ennek véget vetek ebben a hónapban, egyfajta digitális detoxra küldöm magam, csak éppen a saját szabályaim szerint.
Majd fogtok erről hallani még valamilyen formában szerintem, néhány napja már eszerint élek és nagyon jó tapasztalataim vannak.
Másik, amit szeretnék: nem enni semmit, amiben csoki van. Az egészséges életmódom felé vezető következő lépcsőfok. Olyan ez, mint a koránkelés: semmi kedvem hozzá, de szükséges, és rengeteg előnye van.