Elköltözöm
https://bytheway016.blogspot.com/
Úgy döntöttem, jobb lesz nekem újra ott. :)
Még egy hét
Tegnap elmentem orvoshoz kontrollra, annyira lelkesen, hogy végre megszabadulok a gipsztől, és akár jövő héttől mehetek újra dolgozni, hogy szerintem a kisgyerekek nincsenek besózva ennyire karácsony előtt, mint én voltam.
Erre leveszik a gipszet, mozgattam a kezemet, mire az orvos csak annyit mondott, hogy ez messze van még a jótól, és újabb hét gipsz. Belőlem meg kiszaladt, hogy nem lesz sok ennyi rögzítés ilyen sérülésre? Amit lehet szemtelenségnek vett, de végül sikerült lealkudnom péntekre a gipszeltávolítást. De tényleg, előtte egy hétig rögzítőben voltam, most meg ez a második hetem gipszben, lassan izom nem marad a kezemen.
Persze fájnak a mozgások és nem tudom kivitelezni őket, dehát mire számíthattunk. Viszont így egy héttel csúszik minden, ami azt jelenti, hogy szeptemberben már lehet nem is tudok dolgozni.
Úgyhogy akárhogy is nézzük, októberrel együtt a Nagy Válság 2018-at is köszöntöm majd.
Kérdések özöne I.
- How do you feel about birthdays?
Régebben különlegesek voltak számomra a saját születésnapjaim, aztán jött néhány év, amikor nagyon rosszul sikerültek, és ez valahogy át is formálta bennem a dolgot: mostanában már nem várom a sajátomat, nincs semmilyen elvárásom, így akármilyen apróság is történik, örülök neki.
Ha valamelyik szerettem születésnapjáról van szó, igyekszem a lehető legboldogabbá tenni számára. - Do you believe in fate?
Abban hiszek, hogy gondolatainkkal, abból serkenő tetteinkkel hatással vagyunk az életünk folyamára. Olyan ez, mint amikor közösségi oldalakon tevékenykedünk: attól függően, miket kedvelünk nézünk/osztunk meg, hasolókat fog feldobálni. Hiszek abban, hogy ha nem tetszik az, ami körülvesz minket, vannak lépések, amiket meg tudunk tenni saját magunk, hogy jobban érezzük magunkat. - Should parents be their child’s friends?
Nevelés terén nem, emberileg abszolút, legalábbis én így nőttem fel. - How old would you be if you didn’t know how old you are?
Valami miatt én nagyjából 2-3 évvel mindig idősebbnek hiszem magam, és ezáltal úgy érzem, sietnem kellene, aztán rájövök, hogy még csak annyi vagyok, amennyi, és megnyugszom. :D - In the case of prevention of overpopulation, should some people be prohibited from reproducing?
Inkább úgy alakítanám a rendszert, hogy csak akkor szülessen gyerek, ha mindkét (!) fél akarja, és tervezik. Egyéb esetekben pedig legyen megoldott a fogamzásgátlás. - You discover that because of a mix-up at the hospital, your wonderful one-year-old child is not yours. Would you want to exchange the child to try to correct the mistake?
Ez attól is függ, hogy a biológiai gyerkőc milyen körülmények között él. Mindenképpen szeretném megismerni, illetve együttműködni a szülőkkel, amennyiben van erre lehetőség, és kitalálni valami olyan utat, ami mindenkinek a legjobb. - Have you ever seen a person, an animal, or something else die? How did you feel about it?
Embert többet is, mint szerettem volna; az első kiskutyám a kezeim között aludt el. A halál beálltával bekövetkező biológiai változások érzelmi kötődés nélkül is kicsit letaglózzák az embert, főként az első alkalommal. A kutyusomnál pedig nyilván sokkal fájdalmasabb volt, ám szükséges lépés, hogy a további szenvedéseit megelőzzük. - If life is so short, why do we do so many things we don’t like and like so many things we don’t do?
Talán azért van ez, mert sokunk nem gondolja át, mit is szeretne valójában, inkább kergeti azokat az álmokat, melyekről azt hiszi, hogy szeretné. - How important is music in your life?
Számomra a zene kikapcsolódás, feltöltődés, rá/áthangolódás, motiváció, inspiráció. Meghatározó kiskorom óta. - How would you describe your father in four words?
Önzetlen, reális, gondoskodó, művész. - If you were to change one thing about your physical appearance, what would it be?
Jelenleg nem bánnám, ha vékonyabb lennék, mert tinikorom anyagcseréje már a múlté, ellenben az étkezési szokásaim nem sokat változtak, ez meg nem a legelőnyösebb kombináció. - What is your favorite kind of flower and why?
Halványrózsaszín gerbera, ha vágott virág, és hortenzia, ha cserepes/kerti. - What do you think about the death penalty?
Nem vagyok tájékozott ebben a témakörben, így csak abszolút amatőr, szubjektív, és lehet ostoba véleményt tudok nyilvánítani, de számomra nem áll össze, hiszen az egyes országok tetemes összeget költenek ezen emberek életben tartására, közben úgy tesznek, mintha nem is léteznének (életfogytiglan), ahol pedig létezik halálbüntetés, ott pedig törekednek arra, hogy senkin ne gyakorolják. - Have you ever seen a dead person before? How did you feel about it?
Abban a környezetben, ahol én találkoztam velük, számomra az volt az érdekes, hogy egy pillantást vetettem rá, és tudtam, hogy nem egy alvó emberről van szó. Valahogy távozik ilyenkor az emberből az, ami elevenné teszi, és mozdulatlan, szinten tárgyias kisugárzása lesz. - Who are the people who have influenced you?
Fiatal felnőttkoromig családom, közeli barátok, illetve mindig az aktuális környezetem. Nagyon érzékenyen reagálok a környezetemre, és gyorsan tudok adaptálódni. Ebből tanulva ma már igyekszem olyan környezetet teremteni, olyan emberekkel körülvenni magam, akik inspirálnak és motiválnak. - What are some things you like about your sibling?
Mindig számíthatok rá. Akármennyire is nehéz időszakon megy keresztül, vagy eltávolodik mindenkitől, mindig megmarad köztünk az a kapocs, ami senki mással nincs. - If you could choose the sex and physical appearance of your soon-to-be-born child, would you do it?
Nem érdekelne egyik sem a kettő közül, viszont, ha már bele lehetne piszkálni kicsit a génekbe, akkor gondoskodnék róla, hogy ne örökölje az asztmára és a cukorbetegségre való hajlamot. - How honest are you about your thoughts and feelings (i.e. do you hide your true self from others, and in what way)?
Mindig őszinte vagyok, illetve a saját véleményemet osztom meg mindenkivel, de ezek nyersen nem mehetnek, muszáj becsomagolni átadható formába. - What activities do you enjoy?
Szabadban lenni, családdal, hozzám közel álló emberekkel lenni, állataimmal lenni, kiélni az alkotás iránti vágyamat, illetve olykor mozogni is. - Would you place education as a top priority?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy a tanulásra, művelődésre való igényt rendkívül fontosnak tartom, amelyet egész életen át fenn kell tartani. - Who was your best teacher in school? What did you learn?
Gimnáziumban volt egy magyar tanárnő, aki még jobban megszerettette velem a költészetet és az olvasást. Mai napig emlékszem, milyen élvezettel tanított, rengeteg külön programot is szervezett. - Do you think someone could love more than one person at once?
Elképzelhetőnek tartom, mármint szerelem tekintetében, ám nem hiszem, hogy az annyira mély érzés lenne. - When did you start discovering your own music taste? What was it?
Számomra is tiniként jött el, a kísérletezgetős fázis után megmaradtak az abszolút kedvencek, és az évek során bővült a repertoár. Alapvetően a rock/indie vonal az, ami nekem tetszik, de a komolyzenére is szükségem van olykor, néha pedig spotyn country zenét is képes vagyok hallgatni, úgyhogy hangulatfüggő. :D - When you have 30 minutes of free-time, how do you pass the time?
Most ez lehet sznobságnak tűnik, de szeretem olyannal tölteni az időmet, ami előrébb visz. De most tegyük fel, hogy nem erről van szó, mert nincs kedvem ilyesmihez, hanem csak ki szeretném kapcsolni az agyamat. Feltehetőleg sütit fogok sütni, miközben gagyi, agyonnézett sorozat megy a háttérben (ki szoktam magammal vinni a laptopot). Agymenőkre, és Szex és New Yorkra már szuper sütiket sütök. - If you could use a voodoo doll to hurt anyone you chose, would you?
Hajthatatlanul hiszek abban, hogy amit teszünk, azt kapjuk vissza, vagy legalábbis az általunk közvetített mentalitásba botlunk bele, ezért semmiképpen. Pedig vannak, akiknek nem sok jót kívánok az életben (pl. akik állatot képesek kínozni), de szeretnék hinni abban, hogy erre létezik megoldás és hamarosan majd rá is fogunk jönni. - What is your greatest accomplishment so far?
Megállok a saját lábamon, megállom a helyem a munkában, életben tartom Limonádét, végre én fizetem a lovat (eddig szüleim rendezték). Persze ez a saját lábon állás erősen idézőjelben értendő, mert a szülők mindkét oldalról iszonyat mértékben támogatnak, azt sem tudják, hogy mikor mit adjanak, hogyan segítsenek, de akkor is. - Describe the ultimate hell.
Azzal lenni, aki nem önmagamért szeret, azt csinálni, amit utálok, olyan emberekkel körülvenni magam, akik végtelenül untatnak, és folyamatosan irigykedni másokra, hogy nekik sikerült az, amiről én mindigis álmodtam. És leélni így egy életet. - Do you believe in the existence of soul mates and/or true love?
Hittem benne mindig, de az életem különböző szakaszaiban mindig másképp láttam. Z. óta átalakult erről a véleményem, és jelenleg az igaz szerelmet úgy látom, hogy az az állapot, amikor bizonyos dolgokban kicsit magad elé helyezed a másikat, miközben látod, hogy ő is ugyanezt teszi veled. Nem a nagy, klasszikus, látványos dolgokban mutatkozik ez meg, hanem jól időzített apróságokban. Hátránya, hogy erről a kapcsolatról mesélni sem tudok, mert mindig bárki kérdezi, mi újság, azt mondom, hogy minden rendben, mert ténylegesen így is van. Nincs vita, nincs konfliktus, hanem csak úgy egyszerűen minden jó, és minden alakul magától. - What do you think about following your dreams? Are you following your dreams?
Kellenek álmok, kell néha az, hogy a realitás talajáról elrugaszkodva a felhők között szárnyaljanak a gondolatok, de nem ezeket kell követni. Ezek jó kis irányok, de utána kézzelfogható célokat kell - szerintem - alkotni, és azok megvalósításán dolgozni. De igen, igyekszem úgy alakítani az életemet, hogy élvezzem, és arrafelé tartsak, amit megálmodtam magamnak. - How would you like to die?
Jaj én szeretnék polgárpukkasztó öregnéni lenni, és 90 fölött meghalni, remélem megadatik nekem, hogy lila hajjal, pónis pulcsiban mászkálhassak a barátnőimmel, és a férjem agyára menjek a szenilitásommal. Amolyan csendesen elalvós halál jó lenne, attól nincs szebb. - Are you able to kill animals? Under what circumstances do you find killing to be acceptable or unacceptable?
Ha nekem kéne levágni az állatot, vega lennék még mindig, mert a teknősöknek fogott halak láttán is elönt a lelkiismeretfurdalás, azonban hat éven át próbáltam, és összehasonlítva a mostani állapotommal a dolgot, jelenleg nem látok olyan opciót, hogy visszatérek, de sosem lehet tudni. Egyszer mindenkinek ki kell próbálni, pár évig, mert érdekes tapasztalat.
Elfogadhatónak találom pl. a beteg, menthetetlen állatok elaltatását, felesleges szenvedéstől megóvva őket. - What is your favorite time of day/day of the week/month of the year?
A hajnali órák, amikor még csendes minden/a péntek esték, mert előttem áll a hétvége/az október, mert olyankor már csodaszép ősz van. - How close and warm is your family? Do you feel your childhood was happier than most other people’s?
Én úgy gondolom, hogy nagyon boldog gyermekkorom volt, és a mai napig jó csapat vagyunk szüleimmel és tesómmal.Van külön csevegésünk messengeren, napi szinten írunk egymásnak, tesómmal sokszor külön is szoktam beszélni, valamint napi szinten telefonálunk. Azt tapasztaltam, hogy ez másoknál nem így működik, de én nem bánom, hogy nálunk ez van. - Who would you turn to if you were in desperate need of help?
Z.-hez vagy a családomhoz, közeli barátokhoz. - What do you feel guilty about?
Valami miatt nagyon szabálykövető kis pedáns lelkem van, ezért már attól is, ha nem kijelölt átkelőhelyen megyek át az úton. :D Vagy, ha túl sok szemetet termelek, vagy nem túl környezetkímélő megoldást választottam. Vagy, ha nem javult egy beteg állapota olyan ütemben, ahogyan azt én elgondoltam, és egyből magamban keresem a hibát, hogy egy tapasztaltabb terapeuta kezei között biztos már jobban lenne.
Folytatása következik!
Hogyan tovább?
Kényelmesre is sikerült, jól aludtam vele. Életem első gipszes élménye, ami minden tevékenységet egészen új fényben világít meg, így különleges kaland a zuhanyozás, a magasderekú nadrág egykezes lehámozása, a kutyasétáltatás, vagy épp a mosogatás. Z. segít, amiben tud, jön utánam és kivesz mindent a kezemből, folyamatosan hajtogatja, hogy maradjak már végre egy kicsit a fenekemen, de pont elég tehetetlennek érzem magam az előreláthatólag 2-3 hét táppénz miatt, ezért muszáj valamivel lefoglalnom magam.
Én szeretek dolgozni. Szeretek bejárni, szeretek pörögni, szeretek - mindig az aktuális szakmai tudásomhoz és gyakorlatomhoz képest - minőségi munkára törekedni. Engem nem zavar, ha nem nyolc és fél órát dolgozom egy nap, hanem többet - amíg a kutya sétaidőpontjait tudom tartani. Ezért sem vállaltam el egy igen jól fizető másodállást, mert nem fogom őt tíz-tizenkét órára magára hagyni egy nap, de ettől függetlenül napjaim szerves részét a munkám teszi ki.
Ma pedig, amikor Z. elment dolgozni, Limonádé pedig megunta, hogy gyilkolja a gipszemet (mindenképp le akarja szedni, mert szerinte nem illik oda), és elvonult aludni, én leroskadtam egy székbe és hosszú percekig csak azon gondolkodtam, hogy most mi legyen. Nem segít, hogy az ablakból rálátok a kórházpark fáira. Izgalmas eseteim vannak most, és jó eséllyel nem fogok már találkozni velük, mire visszajövök. Meg amúgy is: mivel töltsem az időmet? A sorozatokat/TV-t időpazarlásnak érzem, youtube-on is csak kevés tartalom fog meg igazán. Könyvek közül az Outlandert olvasom, amit elég nehéz fél kézzel, takarítani sem lehet a végtelenségig, úgyhogy azt hiszem, marad most az, hogy ide egy kicsit visszatérek, és írok. Mert talán ez az egyetlen, amit munka mellett hiányoltam, és fél kézzel is kivitelezhető.
Én nagyon hiszek abban, hogy az élet egy-egy helyzettel jelezni akar, amihez alkalmazkodnunk kell. Ha valami fölött átsiklok, akkor lelassul, és újra szembejön egy hasonló helyzet, hogy észre tudjam venni. Ha mérsékelten átalakul, de megpróbálom figyelmen kívül hagyni, akkor kialakul egy olyan helyzet, amikor egyszerűen nincs más választásom, muszáj alakulni, formálódni, hogy működjön ez az egész. Azt hiszem, most pont ilyen helyzetben vagyok.
Szóval, mindenképpen izgalmas napok előtt állok. Remélhetőleg sikerül rájönnöm majd, hogyan hozhatom ki a legtöbbet belőle.
Hello September!
A túlerőltetéstől és a pihentetés hiányától ízületi gyulladással indult, aztán szépen terjedt, kúszott felfelé, úgyhogy most a könyökömig sugárzik a fájdalom. A kapott gyógyszerrel szédültem, a háziorvos meg közölte, hogy csak 100%-osan fog visszaengedni dolgozni.
Úgyhogy én egész nap sajnáltam magam emiatt, és Z.-vel elég gyakran közöltem, hogy most mennyire rossz nekem. Ugyanakkor életem első gipszsíne, és a morgásom ellenére azért be kell valljam, már most sokkal jobb, hogy nem tudom mozgatni.
Go green
A minap tűnődtem el azon, hogy 2018-as fogadalmaim között szerepelt, hogy lépéseket tegyek a környezetbarát élet felé, és el is szomorodtam, hogy ez nem sikerült, aztán rájöttem, hogy
- bambusz fogkefére váltottam
- összebarátkoztam ezzel, és most már véglegesen váltottam is erre
- felhagytam a vattahasználattal, és mosható dolgokat használok helyette
- 90%-ban környezetbarát tisztítószereket használok (a maradék 10% a fertőtlenítés, amiről nem fogok lemondani)
- alig járok autóval
Persze még így is tök sok szemetet termelek, de amikor egyszerre három zsákkal fogok lemenni, ezeket fogom mantrázni. Következő lépés amúgy a kutya kakazsák alternatíva, illetve a nejlonzsákok kiiktatása, de képzeletben már így is vállon veregettem magam.
Limonádé, miközben én szüleimmel beszéltem, nem bírta elviselni, hogy nem vele foglalkozom. Ezért, szokásához híven, diszkréten és finoman jelezte, hogy itt van a közelemben.
Ilyen is van
Közben majd egyszer utolérem magam és beszámolok mindenről, nyilvánossá teszem a vázlatokban álló bejegyzéseket, de na, mindannyian tudjuk már, hogy az nem ma lesz. Van, ami sosem változik.
El lehet fáradni abban, hogy jól akarom érezni magam?
Éppen kétféle pakolás van a hajamon (egy a tövekre, egy a teljes hosszra, főként a végekre), valamint az arcomon, nemsokára pedig hidegvíz alatt fogom áztatni magam, és újabb pakolás jön a hajamra, hogy végre civilizált embernek érezzem magam. Most kezdem kipihenni magam, és mintha felnyílt volna a szemem, elrettenek, ha a tükörbe nézek.
Persze hónapok kimerültségét egy hét alatt bepótolni lehetetlen, azonban még ez sem vette kedvemet a további tervezgetésektől, és újult erővel gondoltam át, hogyan tudnám elkerülni, hogy újra ilyen szintre jussak. Hiszek abban, hogy újra és újra próbálkozva egyre többet tanulok, aztán majd egyszercsak sikerül ez a dolog. Vagy az élet mégsem így működne?
Mindenesetre Z.-vel ma libegőzni mentünk, ami már közel két éves vágy volt, és rendkívül büszke vagyok rá, mert retteg a legkisebb magasságtól is, de visszafelé már képes volt élvezni a dolgot. Utána beültünk egy nagyon fancy étterembe, és eljátszottuk, hogy nekünk ez teljesen természetes dolog, és nem zavart minket, hogy közben ránk szakadt az ég, és villámlott a fejünk fölött, meg akkorákat dörgött, hogy a hegyek is beleremegtek. Nevetve vezettünk haza, pedig néha akkora víz volt az úton, hogy megcsúszott a kocsi, de mi csak örültünk, hogy végre az akciókamera valódi eseményt tud rögzíteni.
Voltam könyvtárban is, ahol a másfél hetes késésemért mindössze 70 Ft-ot kellett fizetnem, amire többször is visszakérdeztem, de sosem nőtt az összeg, és örömömben kikölcsönöztem két iszonyat vastag könyvet, "szabin vagyok" felkiáltással csúsztattam a hölgy felé a pulton. Mert ez egy olyan kisváros, ahol megbeszélitek, hogy éppen mit veszel ki és miért, vagy mit viszel vissza, és hogy tetszett, szóval óvatosan kell kölcsönözni azért.
Holnap is utazunk, amikor pedig itthon leszünk, továbbra is arra fogok törekedni, hogy embert faragjak magamból, és normálisan nézzek ki. Tényleg, annyira jó lenne törődni magammal, de ennek csak úgy lenne értelme, ha rendszeresen tenném ezt, nem csak kampány jelleggel, mert ez bizony fárasztó. De próbálom tartani a lelket magamban, hogy nem felesleges erőfeszítés, hanem lesz látszatja is.
Limonádé
A negyedéves kapcsolatunk tiszteletére néhány apróság róla:
- bármilyen szögből dobsz felé kaját, az nem éri el a földet
- gyakorlatilag bármit képes megenni, nem lesz tőle baja. lopott lagzis sütiken és csokismeggyes pitén edzett gyomra van
- szóra ugat, ha megkérdezed tőle, milyen napja volt, ő elmondja
- ha Z.-vel verekedést színlelünk, közénk ugrik és ránk szól, hogy hagyjuk abba
- hiába félig vadászkutya, a vizet nem szereti - erre tegnap rájöttünk
- ha vendég jön, megmutatja a párnáját vagy az egyik játékát. hozzáérni nem szabad, de megmutatja, hogy neki van ilyenje
- az autózás az egyik legkedvesebb elfoglaltsága. kidugja a fejét, lógatja a nyelvét, és a nyála repül a menetszélben
- sokkal kisebbnek hiszi magát, mint amekkora valójában
- az ideális közelség számára az, ha az ölünkben ül, és a fejünk között alig néhány centi távolság van - ekkor kezdi jól érezni magát
- kontaktusteremtésnek használja, hogy a mancsát valaki vállára, combjára teszi és közben jelentőségteljesen néz - ez nem pacsi, nem is a megértés jele, egyszerűen csak úgy gondolja, nem megfelelő intenzitású a simogatás
- nem tud labdázni, sem frizbizni - futás közben gyakran elbotlik a lábában
- ha kiküldjük a helyére, és mi az ágyban maradunk, úgy helyezkedik, hogy megfelelően lássuk, ő most utál minket. hangos sóhajokkal tudatosítja ezt
- 5:00-kor kelek, 5:10-kor viszem le. ha tovább alszom, az nem baj, amennyiben hallja, hogy élek. ha nem hall semmilyen hangot és nem keltem fel időben, nyüszítve kaparja az ajtót, amíg ki nem megyek. ha látja, hogy jól vagyok, visszafekszik aludni
- bármit csinálunk, számára az izgalmas közös program. ha követ súrolok, ő mellettem áll és nézi, ha porszívózok, ki kell kerülni, mert fekszik a szőnyegen, ha főzök, ott ül a tűzhely mellett, mert tudja, hogy valamit mindig leejtek. ha pihenünk az ágyon, akkor keresztben elfekszik rajtunk és elalszik
- annyiszor hallotta, hogy "Limo, sok vagy", hogy már tudja, mit jelent
- vannak napok, amikor aranyosabb, mint általában: ilyenkor belefér, hogy egy-két perccel később induljak munkába csupán azért, hogy tovább szeretgethessem.
Végre
Ne feledkezzünk meg arról a szívmelengető tényről, hogy a mai munkanap befejeztével tíz csodás szabad nap vár rám, amely során lesz esélyem összeszedni magam. Ennek örömére még a kávém is lefőtt normálisan, ma szeret a kotyogós. Bár magamat ismerve valószínűleg négy nap után már nem fogom találni a helyemet és mennék majd dolgozni, de ráérek kitalálni, akkor mi lesz. Addig is, szeretnék bepótolni minden apró, jelentéktelen kis dolgot, amire eddig sajnáltam az időt.
Adulting
A tegnap délutánra tervezett nagy pihenésről csak annyit, hogy a kutyás minitúra után egy ideig áztattam magam egy icipici hidegvízben, majd lefeküdtem, és nyitott szemmel bámultam a plafont. Ezt jó húsz perc után megelégeltem, így onnantól kezdve mosogattam, pakoltam, felmostam, rendet raktam, port töröltem, virágot locsoltam. És, megejtettem életem első hűtőleengedését. Akkora jégtömb volt már benne, hogy tiszteletet ébresztett volna bárkiben, ezért elneveztem Herbertnek. Esküszöm, néha annyira felnőttnek érzem magam. Aztán ma reggel próbáltam volna a kotyogósban kávét főzni, és nyilván nem jött le, pedig tegnap ment. Utál engem az a kis dög.
Utolsó előtti nap szabiig! És most már nem kell helyettesítenem, ami nagy megkönnyebbülés lesz.
Escape
A hőség elől a hegyekbe menekültünk, ahol valamivel hűvösebb volt. Fedeztünk fel új ösvényeket is, bár tekintve a szárazságot, és azt, hogy az ösvény egy patak mellett van, annyira nem mertem bemenni az erdőbe, nehogy valamelyik lakójával találkozzak. Főként a medvék izgatnak, néhány km-re északabbra már napi szinten látnak, azaz lényegében ugyanennek az erdőnek a másik végében. Ennek ellenére egy kis vaddisznó lapult egy bokorban, mi pedig elegánsan és gyorsan távoztunk, mielőtt még az anyja is felbukkan.
Hegynek felfelé
A lakás is kezd szétcsúszni, tegnap nem csináltam semmit, csak a kutyát vittem le. Aludtam, felkeltem, majd újra visszaaludtam, és csak egy picivel van több erőm, mint tegnap volt. Azt hiszem, ma is amint hazaérek, leviszem a kutyust, megetetem, aztán alszom estig. Akkor felkelek, eszem, és visszaalszom újra. Muszáj behozni a lemaradást, mert még nincs itt a hétvége, és akkor is programom lenne.
Szóval, ismét elérkeztünk valahogy ahhoz az időszakhoz, amikor hegynek felfelé van az egész világ.
Kényszerpihenő
Egy maratoni asztmaroham után ez a vágányról lepillantós dolog ma reggel jött el, amikor nagyjából a hatodik álmatlanul végigforgolódott éjszaka után egyszerűen nem bírtam kikelni az ágyból, és kényszer-szabadnapot kellett kivennem a helyettesítések kellős közepén. Amint megmozdítottam a fejemet, egyszerre szédültem, volt hányingerem és fájt minden ízületem, így hamar rájöttem, ez nem az a nap, amikor szuperhősként kirepülök az ágyból, leküzdve minden akadályt.
Én amúgy büszke vagyok magunkra, amiért ennyire jól toljuk ezt a felnőttséget: életben tartjuk a növényeinket, az ebet, magunkat, elfogadható állapotban a lakást, feltöltjük mindig mindennel a hűtőt, egészen jó háztartást vezetek, fix rutinokkal, hétvégente meg sem állunk, hogy mindent bepótoljunk, amire hétközben munka miatt nincs idő. Hajnali öttől este kb. tizenegyig talpon vagyok, és április eleje óta szabadságon sem voltam. Hétköznapokon a szabadidőmet a kutyaséta-edzés-főzés-takarítás négyes teszi ki, és nagyjából mire mindennel végzek, már régen besötétedett.
Érzem én, hogy jó és szép ez, mert elégedett vagyok a hatékonyságommal, de kimaradok a dologból én. Kimarad az, hogy magammal is törődjek kicsit, bár az edzés kétségkívül ilyen, de más tevékenységet is igényelne a lelkem. A hetek végére ugyanis kiürülök, úgy érzem, hogy annyit igyekszem adni, amennyit már nem tudok visszapótolni.
Szóval, miután sokkal többet aludtam, mint amennyit be mernék vallani, vettem egy hűsítő fürdőt, lepötyögöm ezt a néhány sort, és azt hiszem, újra visszamegyek aludni.
Rémálmaim toplistája
21:29
5. megölnek/üldöznek/világvége/klasszikus rémálmok
4. megcsalom Z.-t, pedig nem is akarom és nem értem magam, miért vagyok ennyire hülye
3. Z. megcsal, és úgy viselkedik, mintha ez teljesen normális lenne
2. valamelyik állatom elszökik/eltűnik
1. valamilyen módon kiderül, hogy mégsem sikerült az anatómia szigorlatom. És elég csupán ezt leírom ahhoz, hogy érezhetően emelkedjen a szorongási szintem.
Most komolyan. Négy éve vizsgáztam, ennek ellenére heti szinten álmodok ilyet.
Hangyák
Elárasztják a konyhapultot, bemásznak a kukába, a teáim közé, megbújnak az evőeszközök között, majd átvándorolnak a mosogatóhoz, és mindent elszállítanak, amit találnak. Közben pedig nem mosnak lábat, úgyhogy, ami a szemetesben rájuk ragadt, azt viszik rá a tiszta evőeszközökre.
Szóval, a kapcsolatom a hangyákkal valahogy a következőképp alakult:
- Először ecettel végigmostam az ösvényüket. Nem tetszett nekik, de másnapra találtak új útvonalat.
- Aztán mindent lemostam ecettel esténként, ami annyira hatékony volt, hogy még mi sem mentünk a konyhába, de az előtérbe sem, olyan szúrós szag terjengett. Ők teljesen jól tűrték néhány nap után.
- Neten olvastam "tuti" praktikát: szódabikarbóna. Semmi eredmény.
- Neten olvastam "tuti" praktikát vol. 2: szódabikarbóna+porcukor. Semmi eredmény, de most már a meleg miatt az apró lábaikkal széthordják és ragacsos minden, ahol járnak.
- A hőség megtette a hatását: megolvadt a két gyülekezőhelyre kitett porcukordomb, néhányan belefulladtak. Otthagytam a hullákat, hátha értik a célzást.
- Minden este domestost locsoltam szét, lemostam vele a pultot, a szekrényt, a mosogatót, elpakoltam mindent, és kínosan ügyeltem arra, hogy egyetlen morzsa se maradjon sehol.
- A szinte steril pulton tobzódó hangyatömegbe belecsaptam, néhány agyonnyomódott. Otthagytam a hullákat, hátha értik a célzást.
- Bele tudnak mászni a kávéba is. Eredmény? Gyorsan mozgó hangyák.
- Azon kaptam magam, hogy ülök a konyhaszőnyegen, bögréből olvadt fagyit kanalazok és azon gondolkodom, milyen lehet hangyának lenni.
- Tegnap este négykézláb végigsúroltam a járólapot, nehogy megszóljanak a hangyák, hogy retkes a padló. Lila mindkét térdem.
- Ma kaptam szüleimtől hangyacsapdát. Tetszik nekik.
- Most pedig szar embernek érzem magam, hogy éppen több száz hangyát nyírok ki.
Időközben
- 26 éves lettem
- megtöltöttük növénnyel az erkélyünket
- elolvadok a melegben
- megtaláltam életem edzését, amit minden egyes alkalommal várok, és élvezek
- körvonalazódik előttem, mely területen akarom továbbképezni magam
- néha már megtalálom a helyemet a kisvárosban, de továbbra is furcsa nekem ez a közeg
- Limonádé egyre okosabb, pedig még három hónapja sincs velünk
- mindennapossá vált, hogy szeretem magam, csak úgy, minden ok nélkül
- egyre rövidebbek a napot, és búcsút intünk a nyárnak, amibe tulajdonképpen még bele sem kezdtem
- hétről-hétre egyre több a munkám
- mindez ellenére természetessé vált, hogy napi szinten megcsinálom azt, amit elterveztem
- sötétbarna lett a hajam
Ezek az elmúlt időszak legfontosabb eseményei. Egyébként terveztem, hogy a huszonhatról írok egy bejegyzést, de aztán addig-addig tervezgettem, amíg nem lett belőle semmi. Igazából a huszonhat már az a szám, amit nem igazán tudok hová tenni, mert sosem vártam, sosem szőttem köré terveket, úgyhogy most valahogy majd úszok az árral, és kíváncsian várom, mit hoz az élet.
Digital detox
