Miután csendben, szó nélkül figyeltem, hogyan épülök le napról-napra, hogyan romlik a fizikai és mentális állapotom, rájöttem, hogy ha nem lépek közbe, ez lassan, de biztosan tönkretesz. Ha ezt így folytatom, olyan emberré fogok válni, aki várja a péntek délutánokat, amikor végre nem kell dolgozni, de már szombat reggel nyafog, hogy hétfőn munka. Akit bedarál a mókuskerék, és ahelyett, hogy magára fókuszálna, mások életét veszi górcső alá, és irigykedni kezd. 

Ijesztő volt rádöbbenni, hogy pontosan efelé tartok, ezért remélem még időben invitáltam magamat utazásra. Egyfajta belső utazás ez, talán kicsit vissza önmagamhoz, de javarészt inkább egy boldogabb élet felé, ami nem végződik a fent taglalt módon. Célom kicsit lelassítani, magamra figyelni, és észrevenni magam körül az élet apró szépségeit. Több szintre bontottam az egészet, az első szakasz végének aug. 13-át tűztem ki célul, hogy a motivációm se maradjon alább. A céljaimat részletesebben, pontosabban fogalmaztam meg, itt csak egy tömör összefoglalást láthattok, úgy gondoltam, nem szükséges nyilvánossá tenni teljes részletességében. A legizgalmasabb ebben az, hogy én magam is csak az adott szakaszra látok rá, nem tudom, hogy a következő milyen lesz. Napközben egy-egy apró ötlet eszembe jut, amit gyorsan le is írok a telefonomba, így rajzolódik ki, hogy innen majd nyár végén hová kellene továbbfejleszteni magamat, és az életemet. 

Amiért az egészet közzé merem itt tenni, az nem más, mint a tény, hogy lassan több, mint egy hónapja sikerrel alkalmazom ezt az egészet, azaz úgy tűnik, megmarad az életemben. 

Hátravan még: 

28 

nap

Aktuális célok

  • helyretenni az étkezésemet
  • heti négyszer edzeni
  • rendet tartani a környezetemben
  • továbbképezni magam
  • úgy csinálni, mintha lenne szociális életem (azaz programokat szervezni, nem várni arra, amikor "már kevesebb dolgom lesz")

Amire eddig jutottam

  • a napi 150 g szénhidrátra meglepően jól reagál a szervezetem, főként az asztmám mérséklődik, még undi időben is
  • így, hogy látom, miből mennyit eszem, rettenetes mennyiségű zsírt viszek be. és ami még szomorúbb: édességgel :( hosszabb távon erről le kell mondanom
  • korán kelni jó, pláne, ha van fix rutin: a hajnali órák lettek az én felkészülős, dolgozós perceim
  • a gyengeségeimet alul-, az erősségeimet túlbecsülöm, és ebből jó nem sülhet ki


Nyafisarok

Továbbra is összeszoruló torokkal számolgatom, mennyi édesség fér bele egy-egy fárasztó, nagyon rosszul eső napba, de lassan már muszáj vagyok elengedni, mert annyira nem tesz jót, hogy azt leírni sem tudom. És ez sokkal szomorúbb, mint amilyennek tűnik. 

Heti beszámoló: (2018.07.09-2018.07.15.)

Nem egyszerű sok munka mellett tartani mindent, amit az ember eltervez. Ugyanakkor letérni erről az utált, kanyarokkal teli, beláthatatlannak tűnő útról nem érdemes. Akármennyire is úgy érzem néha, hogy belefáradtam, és nem akarom tovább csinálni, mert csak egy púp a hátamon, tudom, hogy ha már eddig eljutottam, nem éri meg visszafordulni. Rengeteget változott az életem és egy percig nem bánom, hogy belevágtam. Még akkor sem, ha a várt eredmények nem olyan mértékben és gyakorisággal jönnek, mint azt előzetesen gondoltam. Számos dolgon szeretnék még továbbra is változtatni, és ami azt illeti, büszke is vagyok magamra, hogy eddig kitartottam. Ezt a huszonegynéhány napot pedig már összeszorított fogakkal is, de kibírom. :)

Created with Mozello - the world's easiest to use website builder.

 .