Veterán bloggerek kérdőíve
January 19, 2018 at 7:39 pm
A minap találtam egy kérdéssort, ami megragadta a fantáziámat, ilyesmit azt hiszem, még sosem töltöttem ki. A kérdéseket Daremo állította össze.
1. Hány éve blogolsz?
Az első blogomat, ezáltal életem virtuális dokumentációját 2007-ben indítottam el. Halványan rémlik 2005-ből néhány szárnypróbálgatás talán hotdog felületen, de az abszolút komolytalan volt. Év elején váltottam, az előző felület itt érhető el.
2. Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?
2007-ben tiszavirág életű volt a blog, egészen 2009 nyaráig nem írtam.
3. Mindig ugyanezt a nevet használtad?
Nem. Nallag néven írtam 2016 tavaszáig, akkor váltásra volt szükségem. Egyrészt ez a szó nem saját szellemi termék, hanem egy régi barátnőmmel ötlöttük ki, aki szintén használta ezt az online világban, másrészt úgy éreztem, inkább vállalom a nevemet - vagy legalábbis egy részét. Valódibbnak, őszintébbnek tartom így a személyes blog vezetését.
4. Mindig ugyanezen a címen blogolgtál?
Kilenc éven keresztül over the rainbow volt a blog neve. Így, kisbetűkkel. Az url pedig a fent említett nallag volt. Két éve történt egy váltás, és a Red Hot Chili Peppers-től kölcsönöztem a nevet, mert úgy éreztem, hogy ez sokkal inkább jellemzi az életemet. Az url is tőlük van, de ugyanakkor szerintem illik a személyes blogokhoz is: alapvetően egészen jelentéktelen az "egyébként" szó, mégis mindenki a folytatást várja utána. Úgy gondolom a személyes blogok is ilyenek: nem fogják a világot megváltoztatni az ott publikált témák, mégis be tudják magukat enni az olvasó hétköznapjaiba, és akár éveken át képesek fenntartani a figyelmét. Nem hiszem, hogy sokan észrevették volna ez. Tisztában vagyok azzal is, hogy belemagyarázás, de valóban erre gondoltam, amikor létrehoztam ezt az url-t.
5. Változott az évek során a blogod témája?
Hétköznapokról, életről, gondolatokról, élményekről írtam a kezdetek óta. Próbálkoztam életmód, gasztro bejegyzésekkel is, amelyek élesen elhatárolódtak a személyes bejegyzésektől, de végül rájöttem, hogy számomra vegyítve a legjobbak. Így lényegében bármiről tudok írni, amíg a saját szemüvegemen keresztül szemlélem.
6. Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz?
Laptopon kezdtem, és azóta is azon írok. Telefonon nincs meg a varázsa. Ötleteket, vázlatokat tableten néha összerakok, de számomra a blogolás egyenlő a billentyűzet zakatoló kattogásával. Anélkül nem is írás az írás. És ha már itt tartunk, kizárólag az ágyon/földön gubbasztva, törökülésben vagyok képes blogolni. Asztalnál, vagy egyéb civilizált testhelyzetben nem megy.
7. Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?
Kezdetektől inkább csak közeli barátok, de van néhány blogger, aki nagyjából 6-7 éve követ (és én is őket).
8. Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?
Vannak kedvenc személyes blog íróim, akiket évek óta olvasok, és azóta többször beszéltem/találkoztam is velük.
9. Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?
Az általános reakció az értetlenség. Nem igazán értik az emberek, hogy nekem ez miért jó, és legfőképp, ezt ki olvassa. De aztán vagy nem törődnek a dologgal, vagy megtetszik nekik. Negatív hozzáállást sosem tapasztaltam.
10. Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás tekintetében?
Diszkrétebb lettem, az biztos. Meg tudom ítélni, az életemet milyen mértékben érdemes publikussá tennem anélkül, hogy abból nekem vagy bárki másnak gondja lenne. Tiszteletben tudom tartani a személyiségi jogokat, azok megsértése nélkül írni. Néha az ember bele sem gondol, mennyi mindenre kell figyelni, ha azt akarja, hogy a belőle kiömlött információt ne tudja senki ellene felhasználni. Persze ezt mindenki a saját bőrén tapasztalja meg, velem is ez történt.
Sokkal többet ülök most már egy-egy vázlaton, kiegészítem, átnézem őket többször. Ha kell, átfogalmazom. Nagy gonddal választok hozzá képet, szerkesztem, ezért úgy gondolom, sokkal színvonalasabb bejegyzések kerülnek ki a kezeim közül, mint régebben. Természetesen bőven van még hová fejlődni, ez a szép ebben. Anno inkább azon voltam, hogy sokat, rendszeresen írjak, és kicsit bennem volt az is, hogy minél többen olvassanak. Ma már nincsenek olyan illúzióim, hogy a személyes blogok népszerűek, így nem is foglalkozom a statisztikákkal.
11. Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?
Több embert ennek köszönhetően ismertem meg. Illetve számomra lehetőség az is, hogy bármikor átélhetem pl. a 2009-es hétköznapjaimat, mert időkapszulaként létezik az internet egy eldugott zugában. Olyanokat is feleleveníthetek, amiket már teljesen el is felejtettem.
12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál?
Észosztó, megmondó bejegyzések, amiket sikerült egészen magas lóról írni, nem is értem, miért. Közeli ismerőseim teljes nevét felhasználva, mindenféle pletykát, érzést leírva veszekedések táptalaját biztosítani egy-egy írással. Nos, igen. Azok a boldog, naiv, tapasztalatlan tiniévek.
13. Mi az, amit ma már másképp csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen?
Lényegében semmit, mert minden hiba kellett ahhoz, hogy tanulhassak belőle, és kialakulhasson a mai szemléletem. Szívesen említeném meg itt, hogy néhány témát kihagynék, a sokszor fellengző stílusomat moderálnám, de ha ezek nincsenek, akkor nem vagyok ma az, aki.
14. Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed?
Néha nagyon elkapok egy hangulatot, és nagyon pontosan meg tudom fogalmazni, át tudom adni az éppen aktuális, bennem dúló érzéseket. Az mind kedvenc. Amúgy a "héten történt" sorozatot én imádtam, és éveken át nagyon népszerű is volt. Ami azt illeti, hiányzik is.
15. Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban?
Tizenhat körül voltam, amikor nagyon kiteregettem az életemet, és akkor kaptam is kritikát, amire a reakcióm az volt, hogy bezárkóztam, priváttá tettem mindent, majd visszafogottabban kezdtem írni. Erre szerintem szüksége van mindenkinek, nekem is jót tett. Ki kell kísérletezni, mi az, ami belefér, és mi az, ami nem.
16. Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni?
Ha így folytatom, ez már megmarad. Hiába írok relatív ritkán, hiányzik, és nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe. Megváltozott már a gondolkodásom is: tudok a jelenben élni, teljes mélységében átélni a pillanatot, de utána az agyam egy része már azon gondolkodik, ebből milyen bejegyzés fog születni. Számomra fontos az életem történéseit megőrizni, elvégre a blogokat visszaolvasva a felnőtté válásomat nyomon tudom követni. Szeretném, ha ez a továbbiakban is így lenne.
17. Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet?
Az írás szuper terápia, önismereti eszköz. Inspirál a szókincs bővítésére, ami esetemben még több minőségi irodalom olvasását jelentette, segít alaposabban átélni egy helyzetet, ezáltal átértékelni a dolgokat, és legfőképp sorbarendezi a gondolatokat. Nem egyszer fordult már elő, hogy egy-egy téma fejtegetése végén magam is teljesen másképp láttam minden, és újra kellett írnom az egészet. Ez pedig gyakorlással egyre csak fejlődik, így nincs megállás. Egyre jobb és jobb lesz az önkifejezésem.
18. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod!
A saját blogom egy felület, amin önmagamat adhatom, kiélhetem a kreativitásomat és kedvemre alakíthatom. Szeretem benne, hogy ezzel nem zavarok senkit, nem tolom mások arcába (nem úgy, mintha közösségi oldalakon lennék túlzottan aktív), hanem tényleg csak az olvas, aki szeretne. Lehetőségem nyílik megmutatni a világom egy apró részét, ahogyan én szemlélem a hétköznapokat. A blogolás pedig ennek az eszköze.
19. Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!
Nem egy klasszikus blog, hanem sokkal inkább egy honlap, amivel elkülönítve több dolgot is meg tudok mutatni a világomból, illetve abszolút a magam örömére írom, nem akarok hírnévre szert tenni, nem foglalkozom a népszerű témákkal, kulcsszavakkal, akármi is legyen a lényege annak az ismerethalmaznak, amivel egy bloggernek rendelkeznie kellene. Persze tájékozódásképp és kíváncsiságból néha olvasok ilyen írásokat is, és le a kalappal azok előtt, akik ennyi időt és energiát ölnek ebbe, de én szeretem a magam ízlésére formálni a dolgokat. Még akkor is, ha ez csak egy szűk rétegnek kelti fel az érdeklődését.