Gyors felfrissülés
Így történt ez most is, a felhőszakadások érkeztével megszűntek a fulladások, az élet már nem volt annyira hegynek felfelé, én pedig lendületesebben tudtam haladni, mert hozzászoktam a terheléshez, és a nehézségekhez. Elkezdtem normálisan edzeni, ami - láss csodát - rohamok nélkül élvezetessé vált, voltam kirándulni, Z.-vel programokat szerveztünk, vagy egyszerűen csak kiültünk az erkélyre borozni, és csillagokat nézni.
Maradt erőm szakmailag fejlődni, rendbeszedni magam, odafigyelni a kajálásomra (több-kevesebb sikerrel), azaz úgy általánosságban kicsit szusszanni, és tudomásul venni, hogy kemény időszakot gyűrtem most le, de túlvagyok rajta, és még egyben vagyok. Nehéz ilyenkor szavakba önteni, mi játszódik le bennem, mert egyszerre fogadom el a helyzetet és szabadulnék belőle, törődöm bele mindenbe és harcolok ellene, szeretem és gyűlölöm magam úgy, ahogy vagyok, és ezek az érzések folyamatosan egymással viaskodnak, keverednek, hol egyik, hol másik válik dominánssá. Szóval, amikor azt mondom, hogy mentálisan megterheli az embert, azt erre értem.
Kihasználva azt, hogy felfelé ívelőben van most az életem, igyekszem bebiztosítani magam, és nem megülni a babérjaimon, megpihenni. Rájöttem, hogy nem lehet takarózni a "de én napi 8 és fél órában fizikai munkát végzek" történettel, fél óra edzésre egyszerűen szüksége van mind a tüdőmnek, mind a hormonrendszeremnek, mind pedig az idegrendszeremnek.
Annyi mindent szeretnék mesélni, és apránként közeledem is a bejegyzések megírásához, legalábbis már a képeket áttettem a gépre. Hamarosan beszámolok a kutyáról, aktuális kalandjainkról, meg jön néhány életkép, mielőtt újra hónap vége lenne. Valószínűleg az idő nem halad gyorsabban, csak én próbálok minden egyes napba szinte mindent belezsúfolni, de mostanság folyamatosan hónap végén találom magamat.
Úgyhogy, na. Stay tuned. :)