El lehet fáradni abban, hogy jól akarom érezni magam?
Éppen kétféle pakolás van a hajamon (egy a tövekre, egy a teljes hosszra, főként a végekre), valamint az arcomon, nemsokára pedig hidegvíz alatt fogom áztatni magam, és újabb pakolás jön a hajamra, hogy végre civilizált embernek érezzem magam. Most kezdem kipihenni magam, és mintha felnyílt volna a szemem, elrettenek, ha a tükörbe nézek.
Persze hónapok kimerültségét egy hét alatt bepótolni lehetetlen, azonban még ez sem vette kedvemet a további tervezgetésektől, és újult erővel gondoltam át, hogyan tudnám elkerülni, hogy újra ilyen szintre jussak. Hiszek abban, hogy újra és újra próbálkozva egyre többet tanulok, aztán majd egyszercsak sikerül ez a dolog. Vagy az élet mégsem így működne?
Mindenesetre Z.-vel ma libegőzni mentünk, ami már közel két éves vágy volt, és rendkívül büszke vagyok rá, mert retteg a legkisebb magasságtól is, de visszafelé már képes volt élvezni a dolgot. Utána beültünk egy nagyon fancy étterembe, és eljátszottuk, hogy nekünk ez teljesen természetes dolog, és nem zavart minket, hogy közben ránk szakadt az ég, és villámlott a fejünk fölött, meg akkorákat dörgött, hogy a hegyek is beleremegtek. Nevetve vezettünk haza, pedig néha akkora víz volt az úton, hogy megcsúszott a kocsi, de mi csak örültünk, hogy végre az akciókamera valódi eseményt tud rögzíteni.
Voltam könyvtárban is, ahol a másfél hetes késésemért mindössze 70 Ft-ot kellett fizetnem, amire többször is visszakérdeztem, de sosem nőtt az összeg, és örömömben kikölcsönöztem két iszonyat vastag könyvet, "szabin vagyok" felkiáltással csúsztattam a hölgy felé a pulton. Mert ez egy olyan kisváros, ahol megbeszélitek, hogy éppen mit veszel ki és miért, vagy mit viszel vissza, és hogy tetszett, szóval óvatosan kell kölcsönözni azért.
Holnap is utazunk, amikor pedig itthon leszünk, továbbra is arra fogok törekedni, hogy embert faragjak magamból, és normálisan nézzek ki. Tényleg, annyira jó lenne törődni magammal, de ennek csak úgy lenne értelme, ha rendszeresen tenném ezt, nem csak kampány jelleggel, mert ez bizony fárasztó. De próbálom tartani a lelket magamban, hogy nem felesleges erőfeszítés, hanem lesz látszatja is.